Az OldBoy amerikai változatának nehéz dolgai voltak. A Chan-wook Park 2003. évi koreai adaptációjának rajongói örömmel fogadták annak pillanatától kezdve, hogy még figyelembe vették, az új OlbBoy ígéretes kezdést kapott, amikor Steven Spielberg és Will Smith támogatták őket - csak azért, hogy e két nehézsúlyú ember ejtse le, mielőtt zöld fény lett volna. adott. A projektet újjáéledték, amikor olyan nagy neveket kaptunk, mint Josh Brolin, Samuel L. Jackson és Sharlto Copley, ám Spike Lee igazgatójának választása ugyanolyan megosztó volt, mint érdekes.
Annak ellenére, hogy egy nagyon szilárd vörös sávú utánfutó ugyanazt a szemcsézettséget, érzelmet és csavart látomást tanúsította , amely az eredeti hitte lett , az új OldBoy még mindig nem szereti a szeretetet. Beszéltünk néhány szereplővel és a film sokkal leszerepesebb írójával arról, hogy mit tettek annak érdekében, hogy változatát valami érdekes és egyedivé tegyék; megnézheti a fenti film klipjét és az egész bejegyzésben lévő új képeket.
Felbukkantunk az OldBoy remake-íróval, Mark Protosevich-lel (I Am Legend) a 2013-as New York Comic Con-n. Kísérőjeként Michael Imperioli (The Sopranos) és Pom Klementieff játszották Chuckyt, Josh Brolin Joe Doucett régi barátját, és Joe-t kínzó férfi női testőrét. Bár a trió megpróbálta megvitatni a film készítésének művészetét, valamint annak jelentőségét és a kézművesség mélyebb kutatásait, a beszélgetés elkerülhetetlenül arra fordult, hogy miért kellett ennek a kultikus kedvenc filmnek az újjáépítéséhez először létezni:
Mark Protosevich: Amikor először bevonultam ebbe, ez önmagában érdekes történet, mert belevonultam ebbe, mert Will Smithtől hívtam. Eredetileg Will Smithkel együtt dolgoztam Will Smith-szel az "I am Legend" -ban, és azt mondta: "Azt akarom, hogy írd a következő filmem, ez az OldBoy újjátéte, és Steven Spielberg fogja irányítani." Tehát két nappal később egy repülőgépet LA-be és egy évig találkozva Spielberggel, amely a csomag lesz, majd teljesen szétesett. Lehet, hogy ez volt a kezdeti érdekes horog számomra, hogy velük dolgoznék, szemben azzal, hogy azt mondanám: „érdekel egy OldBoy újjáték megírása?” De amikor ez szétesett, annyira szenvedélyesvé váltam az anyag iránt, és harminc oldalas kezelést dolgoztam ki, és ha a film tiszta volt a fejemben, a producer továbbra is akart továbbmenni, így azt mondtam: "Én vagyok". Ez tényleg jelent valamit számomra.
Bejuthat az egész kérdésbe: Tudom, hogy vannak olyan fundamentalisták, akik úgy érzik, hogy az eredeti filmet soha nem kellett volna újjáalakítani, és tisztelem az érzéseiket, és valószínűleg nem tudok mondani, hogy megváltoztassam ezt, de vannak a filmtörténelem lefolyása néhány külföldi film meglehetősen jó angol nyelvű verziója vagy a klasszikus átdolgozások. Örülök, hogy David Cronenberg átalakította a "The Fly" -t. Van egy "Unforgiven" japán változata, amely megjelenik, és kíváncsi vagyok erre. Nem azt mondom, hogy mennyire mernek átváltoztatniuk az "Megbocsáthatatlanokat!" Kíváncsi vagyok erre. Úgy gondolom, hogy van valami jó a nyitott gondolkodásmód és az új tapasztalatokra való nyitottság megőrzésében.
Mark Protosevich: Amikor egy adaptációval szembesül - akár egy könyv, akár egy létező film, akár egy grafikus regény vagy egy videó -, annak nagy része tisztán analitikus, bárhová is megy, "ok, csak annyi az anyag eltarthat, vagy ez nem működik ", de sok ez csak ilyen érzelmi, bélszerű, kreatív érzésgé válik. Sokszor csak ösztönön él, tehát határozottan ők a film szempontjából, amit követni akartam, hogy mindannyian ott akarunk lenni. De vannak variációk.
Spike és én, amellyel beszéltünk, a legelején, csak szándékuk szerint olyanok voltak, mint a dalok fedő változatai. Szeretem Neil Young "Like A Hurricane" című filmjét, de a Roxy Music ezt a fantasztikus borítót tartalmazza. Szóval ez a fajta [dolog], ahol tiszteleted az eredeti példányt, de megpróbálsz a lehető legjobban sajátossá tenni. Egy dolog, ami még a borító változatban is unalmasnak tűnik, ha a dal pontosan ugyanaz, mint az eredeti, de akkor hallottam olyan borítókat is, ahol alig ismeri fel az eredeti dalt, így megtalálja ezt az egyensúlyt. Az origó tisztelete és hidd el nekem között nincs semmi más, mint tiszteletem az eredeti iránt, és ennek egyik célja az volt, hogy a tisztelet és a tisztelet helyéből menjünk be ebbe, hanem egy kreatív emberként is azt akarom, hogy ez legyen a sajátja.. Szeretne magával hozni valamit. Talán támogassa azokat a témákat, amelyek kissé érdekesebbek számomra és a Spike számára.
Természetesen az új élményekre nyitott közönséghez olyan rendezőre van szükség, aki képes új elképzelésekre és új ötletekre eladni őket, és Spike Lee-nek annyira sok vontatója van - inkább a képernyőn kívüli személyiség, mint a képernyőn megjelenő munka miatt -, hogy embereket árul Az új OldBoy szinte kétszer lehetetlenné vált.
Ha azonban van egy ember, aki meg tudja ítélni, mit tett Lee az Oldboy-val, akkor Michael Imperioli; mielőtt a hírnév bekapcsolta a Sopranos-ot, a színész öt filmen dolgozott Lee-val (Jungle Fever, Malcolm X, Clockers, Girl 6, Sam of Summer), így mindent tud a rendező vizuális bátorságáról és arról, hogyan kell megítélni dolgozik az OldBoy-n a többi filmjével szemben.
Amikor azt kérdezték, hogy mit tett Lee vizuálisan az átalakítással, az Imperioli kijelentette, hogy ez sok szempontból Spike Lee „képregény filmje”:
Michael Imperioli: Úgy gondolom, hogy ez távozik neki, mert eredetileg egy grafikus regényen alapul, és azt hiszem, létezik egy ilyen fokozott valóságérzet és vizuálisan van egy bizonyos hangszín - színek, amelyek felbukkannak az ilyen grafikus regényfajta módon. - ami igazán izgalmas. Azt hiszem, hogy valóban átölelte, mivel "nem csak egy valóságvezérelt filmet készítünk, hanem szinte ebben a váltakozó univerzumban zajlik", amire láttam, nagyon izgatott voltam.
Néhány vizuális pompán kívül az Imperioli elmondta, hogy a mű karakterisztikai szempontjai ugyanolyan fontosak Lee számára:
Michael Imperioli: A Spike-vel nagyon karaktervezérelt rendezőt szereti, szereti a színészeket, így megkapod ezt a kombinációt. Úgy gondolom, hogy ez nagyon izgatott, mert Spike Lee nem az a név, ahova először gondolsz a „OldBoy” újjáélesztéséről - látszólag egyidőben Steven Spielberg akarta ezt a filmet Will Smith-kel átdolgozni. Nagyon más helyzet lett volna, és azt hiszem, ez igazán izgalmas. Azt hiszem, ami hihetetlen Spike-nél, az, hogy hajlandó [különféle dolgokat csinálni], most valamit csinál, amivel összegyűjtött pénzeszközeit a Kickstarternél, és azt, amelyet a 'Red Hook Summer' előtti 10 millió dollárért tett, és nagyon hajlandó volt játszani. különböző arénák. Ez teszi őt nagyszerű művészvé.
De ha az eredeti rajongója vagy, nem kell aggódnia: továbbra is rengeteg brutális erőszakot kapsz:
Michael Imperioli: Ó, igen, ez erőszakos. Úgy értem, azt hiszem, hogy ez a történet része, a téma része, sajnos. Ez a világ része, amelyben élünk. A technológia miatt - az első dolog, ami a fejemre bukkan, a motorosok, akik megtámadták a fickót - úgy értem, húsz vagy harminc évvel ezelőtt soha nem láttam volna erről képeket. Tehát azok a fajta dolgok, amelyekkel sokkal rendszeresebben élünk. Láthatunk fejjel és terrorista vallomásokkal - sokkal jobban tudatában vagyunk ennek a társadalomban, és bizonyos mértékig immunis vagyunk rá, vagy fokozatosan immunizálunk sok ilyen cucc ellen. Azt hiszem, ezért játszik ilyen szerepet ebben a filmben, ez a történet eleme … Azt mondanám, hogy olyan, mint a Karma, oka és következménye. Ez az én dolgom. Biztos vagyok benne, hogy Marknak sokkal más és kifejezettebben van.
Mark Protosevich: Három találkozóm volt Stevennel, és az első találkozók egyikében azt mondta: „A fiam megöl, ha nem tesszük ezt olyan intenzívként, mint az eredeti”, tehát az agyában, hogy oda fogunk menni. Most nem hiszem, hogy valaha is beszélt volna vele Will [Smith] -nel, szóval ki tudja, mi történt, de még azokban a korai szakaszokban is bátorították, hogy folytassák.
A másik feltevés az volt, hogy valamilyen módon ki akarunk húzódni, és egy kicsit jobban érzékelhetővé teszjük a tömeges közönség számára, és biztosíthatom önöket, hogy nem. Még mindig remélem, hogy van közönsége és élvezni fogják, de a szándék már a kezdetektől … Azt hiszem, mindannyian olyanok voltunk, hogy "ugorjunk be a medencébe kalapáccsal és borotvával, és nézzük meg, mi történik!"
Nos, nyilvánvalóan túlságosan erőszakossá vált, mert az egyik színész valóban a fájdalmat érezte:
Pom Klementieff: A gazemberek testőre vagyok, és neki köszönhetően [Mark Protosevich] lány vagyok … Kihúztam a harcművészetet, mint Taekwondo ihlette edzés két hónapig, mint napi három óra.. Elvesztettem egy köröm … elvesztettem a film után, mert igazán profi vagyok, tehát miután feltettem a Band-Aid-ot az Angry Birds-ra, mert aranyosak és egyébként is …
Végül megkérdeztük Protosevicht egy gyártó állításáról, miszerint az USA OldBoy vége még sötétebb, mint a koreai:
Mark Protosevich: Így érezte magát. Valójában más emberek ezt érezték. Szóval látnod kell, hogy bíró lehet. Azt mondod, miután megnézted a filmet.
-
Ezen a ponton, amint arra Protosevich rámutatott, szinte lehetetlen, hogy az eredeti rajongók, akik utálják az új film ötletét, véleményük szerint megforduljanak. Láttuk azonban az OldBoy NYCC panel közben vetített felvételeket, láttuk a vörös sáv előzetesét, és hallottuk azt a szegény srácot, aki a filmet írta: kihúzza a szívét a könyörtelen 'Con tömegbe. Csak annyit mondunk, hogy ez a film nem feltétlenül a legrosszabb újjáépítés, és talán (csak talán) megérdemli a lehetőséget, hogy egyedül álljon.
_______________
Mindannyian biztosan tudni fogjuk, mikor az OldBoy november 27-én eljön a színházakba.
